Ebben a hónapban Trázsi Évát kértük meg, hogy írjon magáról pár sort, hogy lássuk, a hétköznapjaiban hogyan van jelen a bicikli, mikor van ideje nyeregbe pattanni, tekerni. Éva nem vette fél vállról a felkérést, olvassátok bemutatkozását:
Az ország keleti régiójában, a vadregényes Tisza-tó mellett élek, Tiszafüreden. Jelenleg nyugdíjas vagyok, s bár időnként most is dolgozom valamivel több időm marad a családra, a hobbijaimra mint aktív dolgozó koromban.
Lakóhelyem miatt felségterületem érthetően a varázslatos Tisza-tó, ez a páratlan gyöngyszem, mely kiépített kerékpárútjának köszönhetően bárkinek, bármikor biztonsággal körbetekerhető. Aki egyszer ide ellátogat és körbe tekeri, azt a szíve többször is visszahúzza erre a vidékre.
Az első tókör
Az én első tóköröm az élményen túl ugródeszka volt a mához. Ekkor határoztam el nem állok meg egynél, bringázni szeretnék folyamatosan, komolyabban. Kipróbálni magam hosszabb távon is, nem csak a közeli munkahelyre bejárni. Néhány alkalommal 1-1 tókörre bérelt bicajjal mentem, s az egyik ilyen hétvégén hozzácsapódtam egy bringás csoporthoz akiktől újabb motivációt kaptam, s akikkel azóta is tartom a kapcsolatot.
Aztán a sors úgy rendezte, hogy újabb bringás társakra leltem. A pozitív élmények hatására 2017 nyarán, hosszas keresgélés és tanakodás után megvettem az első komolyabb bringámat, egy Gepida Reptila 1100-es, agyváltós city kerékpárt és vele róttam tovább a kilométereket. Vele tettem meg 2018 április végén az első Balaton nagykört, kiskört, bónuszkört és vele tekertem fel először a Kékesre, Sirokon a várba és tekeregtem a Mátrában, természetesen mindezt bringás barátokkal, ismerősökkel mert közben egyre többen lettek.
Bringa váltás
Hatalmas élmény volt... nagyon, nagyon köszönöm nekik! Imádtam ezt a kerékpárt, a mai napig szeretem, de a sebességet is, ám azt az élményt már nem tudta nyújtani amit egy tókörre kölcsönkapott országútin átéltem. Életemben először országúti bicajon, túl a hatodik X-en... és nem akartam róla leszállni.
Két hónapra rá boldog tulajdonosa lettem egy Merida Juliet Ride 100 outinak. Azóta sok ezer kilométer, számtalan élmény együtt... Mogyoród Hungaroring, Kékestető, csavargások a Mátrában, Bükkben, Tiszadob, Tiszalök és megszámlálhatatlan Tisza-tó kör.
Egy bringás barátom közreműködésével 2018 nyarán kísérletet tettem hogy letekerek egyben 300 kilométert. Miután sikerült, augusztusban a legnagyobb hőségben lenyomtuk a 400 kilométert is, 19 órás folyamatos tekerés mellett. Ezek után, hogy éreztem van bennem kellő elszántság, kitartás, erő és akarat, tavaly beneveztem egy 65 kilométeres Tisza-tó körüli versenyre.
Az első verseny
Bár titkon reménykedtem dobogós helyezésben (azért mentem) nem számítottam ilyen futamra. Korosztályomban, saját erőből, megküzdve a széllel is, 2:22:05 -ös rekordidővel teljesítettem a 65 kilométeres távot.
Igaz a recept, hogy minden fejben dől el... ha kész vagy rá és fejben ott vagy, korra, nemre tekintet nélkül bármit elérhetsz.
Egy évre rá a Merida 100-nak lett egy 300-as nagytestvére is. Mostanában vele feszegetem határaimat... sík terepen jelenleg 41,9 km/h... szeretném kicsit feljebb turbózni!
Rendszeresen bringázom de változó mikor mennyit. Van, hogy 50-100-150 km/nap... van, hogy kevesebb de az is előfordul, hogy egy-két napig rá sem ülök. Imádom a bringázást, a természetet... számomra mindkettő a szabadságot jelenti.
Egy másik hobbi: a fotózás
Természetesen élményeimet meg is örökítem... rengeteg fotó, videó készül menet közben, olykor még egy-egy vers is, merthogy az is hobbim. Az idei év rajtam kívül álló okok miatt sajnos nem úgy indult ahogy terveztem de van még idő... hamarosan lesz egy 3 napos sátras túra bringás barátokkal, Tokaj- Nyíregyháza útvonalon. Szeretnék a Dunántúlon, és a Zemplénben tekeregni kicsit és az országútizás mellett szeretném idén kipróbálni a terepezést is, ehhez a legújabb szerzemény egy Felt mtb bringa... és mindezek mellett természetesen sok-sok Tisza-tavi élmény, mert azt nem lehet megunni!
Bringázásom óta rengeteg nagyszerű embert ismertem meg, s az ő meghívásaiknak is igyekszem eleget tenni. Bár egyedül is szívesen tekerek, barátokkal, ismerősökkel sokkal maradandóbb élmény. A bringázás számomra egy életérzés mely mára teljesen beépült tudatomba és mindennapjaimba.
Trázsi Éva
