Minden út az életünk végéhez vezet, és nem pesszimizmusból mondom ezt hanem azért mert az emberi tudat átfogja hogy egyszer mindennek vége lesz aminek eleje volt. És ha már vége lesz teljen közben úgy hogy élményekben, tapasztalásokban gazdag az az út.
Nem vagyok edzésben. Vagyis edzésben vagyok de nem teszek érte napi szinten, van egy átlag állóképességem amit nem kerékpározással tartok karban.
A múlt héten napok óta esett az eső, csak néztem az ablakból az eső a szél és a hideg keverékét ami talán bringás szempontból a legrosszabb hármas ami létezik.Aztán szerdán eljött a második covid oltásom ideje és ahogy az első oltásra úgy a másodikra is bringával mentem le a rendelőbe. Délre volt időpontom, egykor már az ebéden is túl voltam és azt mondat magamnak: Indulj el!
Engedtem egy kólás üvegbe 2 liter vizet és bedugtam egy ezrest a nadrágom zsebébe és elindultam. Mi legyen ma a cél? Tettem fel a kérdést. Állvánnyal és madarász távcsővel a hátizsákomban a válasz kézenfekvő lett volna, de mégis az aszfaltot választottam. Pár hete volt egy váci utam és az motoszkált a fejemben hogy tovább kell menni Váctól.
Az 120 km volt.
Mi lenne ha megcéloznék egy 140-150 km es távot. Az olyan jól néz ki leírva.
Két hete Lillafüreden fotóztam egy esküvőt és azt mondtam magamnak: ha megyek ma 150 km t az "olyan" mintha Lillafüredig mennék. Nekivágtam a megszokott irányban ami nem más mint a Bag, Domony, Acsa, Penc, Rád, Vác vonal.
Erős volt a napfény és sapka nélkül indultam, de valami ösztönös megérzés azt diktálta hogy egy polár felsőt azert magammal vigyek. Tudtam hogy amikor elérem vácot nem fogok megállni és a kettes úton elindulok majd Verőce, Kismaros esetleg Nagymaros irányába.Vitt valami erő, nem testi erő, valami olyan erő ami inkább a fejben létezik.
Meleg volt de szép volt az idő, jöttek a kis falvak szólt a fülemben a Morning show mp3 lejatszorol. Balázs, Feri, Jani nagyon jó útitársak. Jó, jó mondhatni hogy néha izléstelenkednek...de ennyi belefér.
Vácra aránylag gyorsan elértem, a nálam lévő vizet 3 egyenlő részre osztottam fejben. a második harmadot Nagymarosra tartogattam. Ugy gondoltam hogy amikor fordulok akkor veszem magamhoz a második nagyobb adag folyadékot. 20-22 km/h s tempót diktáltam nagyjabol.
Nagy meglepetésemre egyszer csak megpillantottam az út bal oldalán a Camelot éttermet, és nem hittem a szememnek. Jé, én itt holnapután esküvőt fotózok...milyen kicsi is a világ. Csináltam pár emlék képet a hirtelen megtalált étteremről majd folytattam az utamat. Verőce, Kismaros, Nagymaros ..... lassan láthatóvá vált a Visegrádi vár.
Elhatároztam hogy megkeresem azt a nagymarosi komp kikötőt ahol még apámmal fotózkodtunk egy 2004 es családi kiránduláson. Fél hatra értem a komp átjáróhoz. Nagy megelégedéssel töltött el hogy megérkeztem. De ott volt a fejemben az is hogy azért majd innen haza is kell menni :)
Fotózgattam, kerestem a jó kompozíciókat, távcsővel ránéztem a várra.
Kicsit pihentem és el is indultam visszafelé. Tudtam hogy ebből jócskán sötétben hazaérés lesz. A meleg már nem gyötört annyira, a tervnek megfelelően megittam a második harmad adag vizet.
De már Nagymaros és Vác közt éreztem hogy energiabevitelre van szükségem. Az ezres ott lapult a zsebben, a megmentő ezres. Milyen kiszolgáltatott is az ember az úton ha nem lapul egy kis apró a zsebében. Verőce után már nagyon lassan teltek a kilométerek de azért jó tempóban értem be Vácra.
Zárás előtt kellett találnom olyan boltot ahol kiszolgálnak.
Maszkot, értelemszerűen nem hoztam. Nagyobb élelmiszerboltba nem akartam bemenni így egy kis útszéli boltocskát választottam. A polár felsőt ideiglenes maszkként mint egy bankrabló az arcomra kötöttem és vettem két 100g os Boci csokit. Amiből az egyiket ott a bolt előtt meg is ettem. Új erőre kaptam és folytattam utamat most már hazafelé. Vácon gyorsan átpattantam, irány Rád, Penc majd Csővár.
A Nap lefelé zuhant már az égen. A Rád és Csővár közti részeken azt kezdtem érezni hogy fázom. Ennek elsődleges oka hogy a dimbes dombos részeken javarészt már árnyékban mentem és a fák közt a levegő napközben sem melegszik fel olyan nagy mértékben. Sapka nélkül a fejemen is éreztem kicsit hogy kezd hideg lenni de nem volt vészes. Nem zavart.
Csővárnál ért a naplemente, csináltam a várról egy naplementés képet majd folytattam az utamat, begurultam a lejtős szakaszon Acsára.
A Sinkár tó mellett sóhajtottam egy nagyot, mikor még természetfotóztam sokat jártam ott, sok szép emlék fűz az Acsa és Püspökhatvan közt elterülő mesterséges tóhoz amit a 90 es években hoztak létre a Sinkár patak felduzzasztásával.
Püspokhatvanba beérve egyszer csak hideg lett, nagyon. 10 fok környékére esett a levegő. Megittam a maradék vizet, a boci csokinak megettem a harmadát , kicsit pihentem és ujra elindultam, már majdnem sötétben.
Az mp3 lejátszóm egy régi telefon amin van egy led lámpa. Kihúztam a fülhallgatót, kihangosítottam a Morning Showt és felkapcsoltam a kis telefonon a led világítást. Amikor szemből jött autó akkor abba az irányba tartottam, amikor hátulról jött autó akkor meg hátrafelé világítottam. Ez van. Jó, persze, vehetnék egy jó kis bringa lámpát mint a nagy bringások.
Fáztam.
Annyira nem hogy a hátizsákot szemből a mellkasomra tegyem de a kezem a fejem fázott. A polár felsőt ráhúztam az öklömre , úgy már csak a fejemen éreztem hogy ez még nem egy nyári éjszaka. Mentem, mentem, mentem.... szeretni kell az utat, ennyi a titok. Akkor is ha sötét van, akkor is ha hideg van, akkor is ha egyedül van az ember. Iklad, Domony környékén melegebb érzésem volt mert a fás közegből nyitottabb területre értem ami napközben jobban felmelegedett.
Bagon már a kézmelegítő funkciót is elhagytam, ott már tudtam hogy közel van a befejezés. 22:28 ra értem haza. A telefonomon a töltöttségjelző 1% ot mutatott. 1%, mondhatnánk nagyon kevés....pedig még mindig azt jelenti van élet egy telefonban.
Nem vagyok bringás, ettől a 150 km től sem lettem az, csak egy ember aki mindig úton van valahová és akiben még nagyon sokáig lesz legalább 1%
Morvai Szilárd
Szilárd más témában készült képei megtekinthetők itt >>
Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Picit lejjebb görgetve pedig feliratkozhatsz hírlevelünkre is, így nem maradsz le a bringás tippekről, tanácsokról.
